Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szellemi Figo

2014.09.25

 Én egy szellemi jobbszélső vagyok.
A krétacsík mellett beadok, futok,
És mélázgatok, hogy biztos mily jó
Gólt lőni, s lehetek Luis Figo

Is, akkor se túl valószínű,
Hogy gólt lövök és mindenszínű
Konfettit szórnak az égből le; 
Skandálják nevem és: "Előre!" -

Mondják a sok-sok szurkolók.
A helyzetek mindig kurvajók,
Nem csoda, hisz én adom be 
A labdát. De az új Opelbe

Mégis a középcsatár ül,
Ő fejelt ott az ötösön belül,
Ő aratta le a babérokat, 
Engem meg a kommentátor simogat, 

Hogy: "Jó beadás volt, ez...", remek.
A labdát mégis az ék fejelte meg.
A kapufás gólok így még szebbek,
Az életem így lesz kerek.

Az egyetlen esélyem a gólszerzésre,
Ha a középső védő a szerencsémre
Elkaszálja a középcsatárt; 
És így tőlem várják a feloldozást.

A tizenegyesponthoz illesztem a labdát,
Elmormolok egy-két segélykérő imát:
"Ó, istenek, az ég szerelmére, 
Az ég szerelmére, csak ez menjen be!"

Nem kapkodva nekifutok, 
Biztos lábbal kitámasztok,
A labdát már a hálóban látom,
És ünnepelek, de később bánom

Hogy miért a bal felsőt néztem meg...
Ha az alsó felé lövöm akkor biztos bemegy!
Hiszen a kapust egy ügyes csellel
A jobb sarok irányába küldtem el.

Az edző, a kommentátor is szid,
Az ellenfél ünnepel, mondja: "Proszit!"
A kapufás gólok azok biz' szebbek...
Az életem így lesz kerek.